Túltolni a sportolást/edzést a kimerültségig....majd a sérülésig....

 

Ezt a témát egy olvasóm kérte nemrégen tőlem. Mivel az első bejegyzésemben ugyebár már említettem, hogy a sérülésemhez az is hozzá "segített", hogy túltoltam a sportolást, az edzést és alig pihentem. Most ezt szeretném jobban kifejteni.

2019-ben találtam ki először (és egyben utoljára), hogy annyi kilométert fogok futni, ahány évet írunk. Év elején határoztam el hogy akkor ezt én megvalósítom és ezért mindent, de mindent meg fogok tenni. Mivel az év első hónapjaiban nem tudtam a kívánt kilométer mennyiséget teljesíteni, így tavasztól egyre többet és többet kellett futnom. Hetente már 50 kilométert vártam el magamtól. Akármilyen állapotban is voltam, akármennyire fáradt, akkor is mentem és futottam. És sajnos ugyebár mindemellett nem erősítettem a törzs izmaimat egyáltalán. Tornáztam én, de inkább csak alsó testre, illetve hasazásokat végeztem. Szóval hajtottam magamat, nem érdekelt ha fáj valamim vagy kisebb sérüléseim vannak éppen. Mert azért már jelzett a testem év közben többször is. Fájt a bokám, a térdem, a vállaim, fáradtak az izmaim, de mivel hetente háromszor-négyszer mentem futni , alig pihentem közben. Nem hagytam regenerálódni a testem, nem iktattam be kifejezett pihenő napokat (=amikor semmit , de semmit nem edzek). Nem foglalkoztam nagyon a fájdalmaimmal. Voltam én masszőrnél néha, kaptam kineziológiai tapaszokat is, de akkor sem álltam le. Nem voltam képes rá, hajtott a versengés, másokkal , önmagammal és a kilométerekkel. Úgy éreztem, hogy ha kihagyok egy futást, egy edzést, akkor kevesebb vagyok és kifejezetten rosszul éreztem magam ettől. 

Májusban négyes váltóban körbefutottuk a Balatont , oda is már kisebb sérülésekkel érkeztem, több tape is volt a testemen. És természetesen a végefelé már mindenem fájt. Alig éltem, de föl sohasem adtam semmit. 

Aztán nyáron folytattam a versenyeket , nagyon hajtott egy régi vágy, hogy egyszer szeretnék dobogón állni. Így egyre gyorsabban futottam már edzéseken és a versenyeken is. El is csíptem egy hetedik és egy ötödik helyezést, ami nyilván nagyon nagy öröm volt számomra és büszkeség, de nem sokkal utána jöttek is a gondok....

Nyár végén egy 30 kilométeres futás után éreztem először, hogy valami nagyobb gond van. A jobb lábamat szinte húztam magam után, az egész jobb csipőm beállt ,alig bírtam leülni , felállni és járni. Pihenésre ítéltek és gyulladáscsökkentőt, fájdalomcsillapítót kaptam. De a pihenésem pár napig tartott csak. Mert nem bírtam magammal és a véremmel. Mennem kellett, visszafogtam a tempót és a távolságot, de elindultam. Na ezt nem kellett volna.....

Szeptemberben már egyetlen egy futás sem esett igazán jól, de még versenyen is indultam, aztán október elején az utolsón. És sajnos a legnagyobb hibát is elkövettem, amit csak lehet. Fájdalomcsillapítóval futottam. Így nem éreztem semmi fájdalmat a verseny közben, vagyis még  meg is toltam a tempót....És ez lett az utolsó verseny, utolsó futás....Jött a krach.....

A derekamban olyan éles fájdalmakat éreztem, mintha késsel szurkálnának folyamatosan, a jobb lábam pedig folyamatosan zsibbadt....de innen már ismeritek a történetemet (már aki elolvasta az első bejegyzésemet, aki nem most is megteheti :-)  ). 

Én egyértelműen túltoltam , rengeteg hibát követtem el. Nem pihentem, nem álltam le és nem erősítettem a törzsizmaimat. A nyújtásokat sem vittem túlzásba, pedig az is nagyon-nagyon fontos egy futónál. 

A tanácsaim a következők lennének, hogy nehogy valaki is elkövesse az én hibáimat:

1. Pihenő napok beiktatása (ilyenkor tényleg semmit sem szabad csinálni, edzeni) 

2. Törzsizmok folyamatos és rendszeres erősítése

3. Nyújtás

4. Fáradtan, kimerülten, sérülten nem szabad se futni, se edzeni. Pihenni kell!

5. Fájdalomcsillapítóval futni, kész őrültség. Sőt inkább hülyeség, soha, de soha ne csinálja senki!!!

6. Annyit fusson mindenki és olyan tempóban, ami jól esik. (hobby szinten) Ha valaki fejlődni szeretne, gyorsulni és versenyeken minél jobb eredményeket elérni, inkább forduljon egy szakemberhez, aki mindenben segít neki folyamatosan. 

Én óriási árat fizettem a hibáim miatt. Most nemrég kezdtem el újra kocogni , másfél év kihagyása után, de mindent sokkal okosabban teszek és mindenre odafigyelek......

Fussatok, mozogjatok, sportoljatok, de OKOSAN !!!