1. évem a tornámmal

 

2020. április közepén kezdtem el a tornámat és azóta is minden héten hetente háromszor végzem. Hogy mi minden változott? Hogy mi mindent köszönhetek neki ?  Nos, lássuk :-)

2019. október : itt kezdődött minden. Az akkori állapotom: nem igazán bírtam sokáig se ülni, se állni , se sétálni. Annyira fájt a derekam. Kisebb séták után is, sőt már közben is fájt, és nemcsak a derekam, hanem a jobb csípőm is, sőt a jobb lábam végig húzódott és zsibbadt lábfejem. 

Lelkileg is nagyon megviselt , rettenetes rossz állapotba kerültem mindenhogyan. Mivel addig a futás az életem szerves része volt, rengeteg versenyen voltam. Hetente 40-50 kilométereket futottam, aztán egyik napról a másikra vége lett. Hosszú időre vége....

De akkoriban már úsztam is és azt folytathattam , így a megmentőm lett lelkileg és kihúzott a gödörből. 

Csakhogy jött a covid , 2020. márciusától mindent zártak , az uszodákat is. És nekem akkor nem volt semmi más sportolási lehetőségem. Viszont a mozgás az életem része, így kellett valami mindenképpen. Másrészt a derekam még mindig hullámzó állapotban volt, hol jobb-hol rosszabb. De a futás vagy bármi intenzív mozgás szóba sem jöhetett. (még)

És jött 2020. április , ekkor kezdtem el a törzsizmaimat rendesen erősíteni. Először még könnyebb gyakorlatokkal, majd fokozatosan egyre erősebben. A jelenlegi verzió körülbelül 2020. júniusában alakult ki. (Korábban már két bejegyzésemben is részletesen bemutattam, hogy pontosan miről is van szó. )

És akkor a jelen , hogy milyen változások történtek egy év alatt a tornámnak köszönhetően:

Mivel ülőmunkát végzek, így (ugyan egy speciális széken, amit már szintén bemutattam korábban ) az ülés hosszabb távon is megy. Persze azért felállok óránként átmozgatni a derekamat, de ez amúgy mindenkinek ajánlatos is. 

Sportolás : 

Az úszáshoz nem tudtam visszatérni a jelenlegi járványhelyzet miatt. Ugyebár zárva vannak az uszodák sajnos, de már borzasztóan várom, hogy újra úszhassak. 

Séta, kirándulás, túra: akár már 15 km feletti távok is mindenféle gond és fájdalom nélkül mennek. 

Kocogás, futás: tavaly november óta otthon egy futógépen kezdtem újra szép lassan, óvatosan. Most 5 kilométer megtételénél tartok folyamatos lassú tempóban. De mindez azokhoz képest, hogy honnan indultam , elég szép teljesítmény számomra. 

És ami a nagy kedvenc lett és a legjobban megy , az a bringázás. Tavaly tavasszal azért még ez sem ment túl jól. 5-10 kilométer után is már fájt a derekam vagy a csípőm. De ahogy erősödött a hátam, a törzsizmaim, egyre jobban és jobban ment. Nyár végé már 50 km-t tekertem. És idén tavasszal , ahogy kicsit jobb lett az idő már folytattam is. A 30-40 km-es útak már meg sem kottyannak :-) Nagyon megszerettem, ez jelenleg a fő sport az életemben.

Úgy érzem nagy utat tettem meg már ezidáig is. Visszatértem a gödörből , a rossz testi, fizikai és lelki állapotból egy év alatt. De az utamnak nincs vége, természetesen folytatom a tornámat , rendszeresen , hetente háromszor és ki tudja mikre leszek én még képes :-)

Nincs olyan, hogy lehetetlen: Nem szabad soha feladni semmit! De bíznunk kell önmagunkban és tenni, dolgozni a céljainkért. Keményen és minden nap!!!

Én nyáron a Balatont fogom körbetekerni , ami 220 km! Egy éve álmodni sem mertem volna erről, most viszont már tudom, hogy menni fog :-)

 Sportoljatok, mozogjatok , nagyon sok mindenben segíti az életünket és feltölt élettel, energiával , valamint jó érzéssel tölti meg egész testünket, lelkünket! :-)

Nekem a tornám visszaadta az egészségemet, a mozgásomat és a sportolási lehetőségeket is , ezt mind kaptam tőle és számomra egyértelmű, hogy soha nem hagyom már abba....