Kirándulások , túrák, hosszú gyaloglások derékfájás mellett

Világ életemben imádtam erdőben lenni, kirándulni, túrázni. Szerintem a lejobb kikapcsolódás, csak pozitív hozadéka van. És semmi más nem szükséges hozzá, csak egy kényelmes cipő és kész is. 

Engem már pár évesen "megfertőzött" az az érzés, hogy mennyire eszméletlen jó pár órát vagy akár egy egész napot egy erdőben lenni, én így nőttem  fel. Nagyon gyakoriak voltak a családi kirándulások, aztán ahogy nagyobb lettem jöttek a vándortáborozások, a komolyabb túrák Ausztriában, Szlovákiában és Szlovéniában is. Elég sok helyen jártam a környező országok hegyein is. Már 20 éves korom előtt fent lehettem 3000 méter magason. Ami mindegyik kirándulásban, túrázásban közös volt, a teljes nyugalom és a teljes kikapcsolódás. Legnagyobb élményem a múltban, amikor Szlovéniában a hegyekben napokik térerő sem volt, így a teljes elszigetelődés és béke átjárt. Megszűnt a külvilág, csak magára és a körülvevő hegyekre , erdőkre figyel az ember. 

A túrázást már nagyon régen abbahagytam, de jöttek a családi kirándulások helyette, amiben ugyanúgy kiélhettem magam.  Magyarországon már sikerült nagyon sok helyen járnunk gyalogosan is, de azért vár még ránk nagyon sok felfedezni való hely. 

Na de hogy rátérjek a derékproblémákra is. Tavaly, amikor nálam elkezdődtek a gondok, nyilván megijedtem , hogy  az általam nagyon szeretett kirándulásokkal mi lesz vajon. És sajnos az első hónapokban el is kellett tényleg felejteni teljesen. Hiszen sokszor a gyaloglások sem estek jól és már fájt rögtön a derekam. De ahogy jobb lett a helyzet (2020. tavaszától, ahogy egy korábbi bejegyzésemben már leírtam) jöhettek a hosszabb séták, aztán a kirándulások is újra. Amíg eleinte csak pár kilométer ment és az is inkább csak sík terepen, most már akár egy 10-20 kilométer közötti kirándulást is bírok akár nagyobb szintkülönbségekkel is. De ahogy a sportokkal kapcsolatban már leírtam , erre is érvényes a maximális óvatosság és fokozatosság. Itt is érvényesül a lépésről-lépésre elv. 

Amire figyelni szükséges:

1.) Ízületekre nézve: felfelé menet döntött testtartásban, egyenes háttal, hogy ne terheljük a derekat. 

2.) Lefelé menet pedig - főleg, akinek gyengébbek a térd ízületei- lassabban és óvatosan haladjunk.

3.) Körültekintően és figyelmesen menjünk, mert az avar alatt lehetnek ágak vagy kövek és a boka könnyen kifordul, ha rálépünk véletlenül. 

De a legfontosabb , hogy élvezzük végig. A csendet , a nyugalmat a jó levegőt. Álljunk meg néha és csak nézzünk körbe, vagy öleljünk meg egy fát és hunyjuk le a szemünket percekig:-) Az erdő, a fák, a hegyek, maga a táj gyönyörűsége feltölt energiával mindenkit. Én receptre írnám fel, legalább havonta egyszer az embereknek ebben az őrült , rohanó, stresszes világban......