Futni derékfájással?
1. Futás
Számomra ez talán a legfájdalmasabb téma, ezért is kezdem ezzel. Már az sem tudom pontosan, hogy mikor is kezdtem el futni, de a gyerekkori kötelező futások és mezei futóversenyek után, úgy a pénzügyi munkám kezdete környékén vagyis 2002-ben , 25 évesen, de nagyon lightosan , csak hébe-hóba. Főleg feszültséglevezesés volt a kiváltó oka. Aztán 2003-2006 közt az akkori munkahelyemmel és futótársakkal már többször elindultunk futóversenyeken, váltóversenyeken. Egyre jobban élveztem, a félmaratonra készültem, de úgy emlékszem a térdem már nem jól bírta a végefelé.
Majd 8 év kihagyás után 2014-ben tértem vissza újra , de itt is mégcsak inkább a túl sok stressz miatt , majd 2015-ben több fájdalmas tragédia is ért és totálisan a futásba menekültem. Csak és kizárólag a futások segítettek és itt éreztem meg először , hogy mennyivel több ez a sport, mint pusztán csak testmozgás. De erről az előző blogjaimban már sokat írtam és aki ismer engem, tudja, hogy mit jelentett nekem a futás és mennyire fontos része volt az életemnek.
2019-re már túl voltam rengeteg félmaratonon, és a maratonon is, az utolsó nagy megpróbáltatásom az Ultrabalaton volt négyes váltóban (ami ugyebár több, mint 50 km-t jelentett számomra) . Rengeteg versenyen voltam és imádtam mindent, amit a futás jelentett nekem.
Ezért is volt eszméletlen nehéz elengedni, az első hónapokat nagyon megszenvedtem, és nagyon bíztam benne, hogy csak átmenetileg kell abbahagynom. 2020-ban többször próbáltam újra futócipőt venni és elindulni, de az én tapasztalataim és érzéseim a következők lettek a derékproblémáimmal összefüggésben:
1. A betont véglegesen el kell felejteni, brutál kemény talaj és iszonyú gyilkos a gerincre nézve.
2. A tempós futást szintén el kell engedni , nem bírja a fájós derék a nagy rázkódás miatt.
3. Gyaloglás és kocogás váltakozva , de nagyon -nagyon lassan és lépésről-lépésre növelve a távolságot és időt, csak ez megy.
4. Futópad vagy gyalogló pad óriási segítség lehet, mivel a tempót maximálisan lehet tartani, a talaj puha és sokszor elegendő bőven csak egy félórás gyaloglás, esetleg benne pici kocogásokkal.
Szóval az én tapasztalatom a futással kapcsolatban - lassan másfél évvel a problémám kezdete óta- , hogy tempósan futni betonon már teljesen gyilkos és brutálisan ront az állapoton, egyenlő a teljes visszaeséssel. Csak az óvatos kocogás jöhet számításba puha talajon (futópad, rekortán páyák, és az erdő), de csak fokozatosan , teljesen a nulláról kezdve, vagyis 1 perc kocogás-1 perc gyaloglás váltakozása és ezt növelni szépen lassan.
A lényeg hogy mindent csak FOKOZATOSAN és eszméletlen körültekintéssel , óvatosan. Sajnos a futás nem igazán barátja a derékfájósoknak, a porckorong problémákban szenvedőknek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése